Minden, amit a Colosseum építészetéről tudni kell

A római Colosseum, az egyik leghíresebb és legpompásabb ókori helyszín, évente turisták millióit vonzza, és a "világ új hét csodája" címet viseli. A valaha épült legnagyobb amfiteátrumként ez a 2000 éves építmény mérnöki és építészeti remekmű, amely világszerte látogatók millióit vonzza. 

A Colosseumot Vespasianus császár uralkodása alatt kezdték építeni azon a helyen, amelyet egykor Néró császár hatalmas palotakomplexumának - a Domus Aureának - mesterséges tava foglalt el. A rendkívül népszerűtlen Néró Kr. u. 68-ban bekövetkezett halála után Vespasianus lecsapolta a tavat, hogy megépíthesse az amfiteátrumot. A cél az volt, hogy visszanyerje Róma népének szívét, és egyúttal a birodalom dicsőségét és erejét is bemutassa. 

Az építkezés Kr. u. 72-ben kezdődött és Kr. u. 80-ban fejeződött be Vespasianus utódja, Titus alatt, majd Domitianus uralkodása alatt további módosításokat végeztek rajta. Ezek a császárok együttesen a Flavius-dinasztiát alkotják, ami miatt a Colosseumot az ókorban Flavius amfiteátrumnak nevezték. A fő építőanyagok a travertinkő, a római beton, a tégla és a tufa voltak, amelyek segítettek abban, hogy a Colosseum a földrengések, a tűzvészek és a fosztogatások által elszenvedett károk ellenére is kiállja az idők próbáját.

A keleti oldalon hiányzó nagy rész az egyik legjobban felismerhető "sebhely", amelyet az ókori római Colosseum ma is visel. A külső gyűrűfalakon keletkezett hatalmas rés elsősorban egy 1349-es nagy földrengésnek köszönhető. A középkorban sok lezuhant követ, márványt és vaskapcsot újrahasznosítottak, és más római épületek építésénél használták fel. 

Az évszázadok során a Colosseumot temetőként, kőbányaként, erődítményként és szent keresztény helyként használták, egészen a 19. századig, amikor is megkezdődtek a jelentős helyreállítási munkálatok. Bár az amfiteátrum már nem tud olyan rendezvényeknek otthont adni, mint egykor szórakoztató központként, az ókori római világ mélyen inspiráló szimbóluma maradt.

A Colosseum fenséges építészete: A római leleményesség bizonysága

A Colosseum korának egyik legbonyolultabb és legterjedelmesebb építménye, amely lenyűgöző méretével és építészeti kialakításával tűnik ki. Az amfiteátrum az ókori Görögország három elsődleges klasszikus rendjét (vagy stílusát) - a dór, az ión és a korinthoszi - a visszafogott toszkán és a díszesebb kompozit stílusokkal ötvözi. Míg a görög építészet a szerkezeti elemekre, például a tartóoszlopokra összpontosított, addig a római építészet az ívekre helyezte a hangsúlyt. Következésképpen a három görög stílust dekoratív módon használták a római építményekben, amire a Colosseum a legjobb példa.

A római Colosseum két fő bejárattal büszkélkedhetett, amelyek mindegyike más-más célt szolgált. Az északnyugati bejáratot, amelyet Porta Triumphalisnak neveztek, diadalmenetre és a gladiátorok arénába való bevonulására használták. A délkeleti bejárat a Porta Libitinaria nevet viselte, amely a temetések és temetkezések római istennőjéről, Libitináról kapta a nevét. Amint a neve is mutatja, ezt a bejáratot használták az elhunytaknak a Colosseumból való kivonására.

A római Colosseum tervezése minden egyes emelkedő szinttel egyre bonyolultabbá vált. Az első három emelet 80 ívből állt, a legnagyobb ívek a földszinten körülbelül 4 méter szélesek és 7 méter magasak voltak. A földszinti oszlopok a toszkán stílust, míg a második emelet a bonyolultabb ión stílust mutatta be. A harmadik emelet volt a legbonyolultabb és legpazarabb kialakítású, a díszesen díszített korinthoszi stílust alkalmazva. A negyedik emelet stílusa eltért, és ívek és oszlopok helyett lapos paneleket választott. Az eredetileg egyszerűnek hitt, de a restaurálási munkálatok során kiderült, hogy a paneleket bonyolult faragványok, valamint azuritból és bronzból készült betétek díszítik.  

A római Colosseum belseje: A Pillantás a dicsőséges napokba

Bár a római Colosseum külseje kétségtelenül lenyűgöző, fénykorában a belseje is hasonlóan lenyűgöző volt. A középpontban a hírhedt aréna állt, ahol gladiátorok, foglyok és vadállatok vívtak élet-halál harcokat. Az aréna padlója 83 méter hosszú és 48 méter széles volt, és homokkal borított fapadlóból állt. A hipogeumhoz csatlakozó csapóajtók sora megkönnyítette a díszletek és a speciális effektek be- és eltávolítását az előadások során. Ugyanakkor az ovális alakú aréna körül egy 3 méteres fal választotta el az első sorban ülő nézőket az eseményektől.

A káprázatos fehér külsővel ellentétben az ikonikus aréna vörös és fekete kőtömbökből állt, ami feltűnő vizuális kontrasztot eredményezett. Történelmi források, például a Kr. u. 354-es Codex Calendar szerint az ókori Róma Colosseuma akár 87 000 néző befogadására is alkalmas volt. Bár ez a szám lehet, hogy túlzó, a modern becslések szerint az aréna befogadóképessége 50 000-60 000 néző volt. 

Miután a nézők beléptek a Colosseumba, a társadalmi helyzetük és vagyoni helyzetük alapján kijelölt helyükre mentek. Az ülőhelyeket nagyrészt három lelátócsoportra, úgynevezett caveákra osztották. Attól függően, hogy milyen Colosseum-jegyet vagy vezetett túrát foglal, meglátogathatja az ülőhelyeket, és megnézheti, milyen volt az arénában a dráma kibontakozását nézni. 

A római császárnak a Colosseum északi végében lévő külön páholyából volt a legjobb kilátás, míg a déli végében lévő páholy a vesta-szüzek (szent papnők) számára volt fenntartva. A legmagasabb rangú rómaiak, például a szenátorok a pódiumon foglaltak helyet, amely a legközelebb volt az eseményekhez. Fölöttük helyezkedtek el a gazdagabb és nemesebb rétegek, valamint a külföldi méltóságok és más tisztviselők számára fenntartott részek. 

Róma egyszerű polgárai, a plebejusok a legfelső sorokban foglaltak helyet, távolabb az arénától. Domitianus uralkodása alatt egy további szintet, a maenianum secundum in legneis-t építettek, amely az elszegényedettek, rabszolgák és nők számára galériát biztosított. A kőülések körülbelül 40 centiméter szélesek voltak, és a nézőknek saját párnákat kellett magukkal hozniuk, hogy kényelmesebbé tegyék ott tartózkodásukat. A régészeti leletek alapján ez a későbbi rész valószínűleg csak állóhelyeket kínált. 

A Hypogeum rejtett világa

Bár a római Colosseum a nagy arénájáról híres, a leglenyűgözőbb és legfontosabb eleme az aréna padlója alatt található: a hypogeum, egy kétszintes alagutakból és kamrákból álló labirintus. A Domitianus császár uralkodása alatt épült épület elsődleges célja a gladiátorok és az állatok elhelyezése volt az előadások előtt. A hypogeum a császár számára az amfiteátrumba vezető diszkrét átjáróként is szolgált, és közvetlen kapcsolatban állt a Ludus Magnus gladiátoriskolával.

Az évszázadok során a hálózat számos felújításon és bővítésen ment keresztül, és a megőrzés során legalább tizenkét különböző építési fázist azonosítottak. A hipogeumot nyolcvan függőleges, liftekkel és csigákkal ellátott akna kötötte össze az arénával, amelyeket a ketrecbe zárt állatok és a díszletek szállítására használtak az előadásokhoz és a bemutatókhoz. A teljes élményt nyújtó jegytulajdonosok és a vezetett túrák lehetővé teszik a látogatók számára, hogy felfedezzék a Colosseum ezen területeit, és bepillantsanak a világ legnagyobb amfiteátrumának függönye mögé. 

Az ókori Colosseum arénáját egy közeli vízvezetékből származó vízzel lehetett megtölteni, hogy látványos tengeri csatákat - a naumachiát - rendezhessenek. Miután azonban a földalatti területeket tovább fejlesztették, lehetetlenné vált az aréna padlójának elárasztása, és ezzel végleg véget értek ezek a tengeri bemutatók. A Colosseumban a tömegeket ámulatba ejtő látványosságok és játékok típusairól a legendás gladiátorokról szóló blogbejegyzésünkben olvashat bővebben.

Bár a császárok és a gladiátorjátékok kora már régen elmúlt, a Colosseum és építészete továbbra is inspirál, miközben egyedülálló bepillantást nyújt az ókori római világ szépségébe, zsenialitásába és brutalitásába.